Laparoszkópos beavatkozások

Laparoszkópos beavatkozások

A laparoszkópos beavatkozás számos betegség pontos diagnózisát és kezelését teszi lehetővé. Néhány éve még a legkisebb nőgyógyászati műtét is a has felmetszésével járt, napjainkban viszont az elvégzett nőgyógyászati műtéti beavatkozások során a laparoszkópos technikát alkalmazzák a leggyakrabban.

A hasüregbe való behatolás általában a köldöknél, illetve a has alsó részén kétoldalt, 2-3 apró nyíláson keresztül történik. Egy speciális tűvel szén-dioxidot juttatnak a hasüregbe, hogy később az orvos jobb áttekintést nyerhessen. A bevágásokon át megvilágított vezetőcsövön keresztül optikai műszert (laparoszkópot) vezetnek a hasüregbe. Ezzel a módszerrel vizsgálható és kezelhető a méh, a petefészkek, a petevezetékek, a végbél alsó szakasza, a húgyhólyag és a kismedencei hashártya.

Meddőségi problémák esetén végzett laparoszkópia során szükséges a petevezeték átjárhatóságának vizsgálata, s el kell végezni a letapadt petevezeték oldását, szabaddá tételét.

A jóindulatú petefészekciszták műtéte során a cisztákat kihámozzák, és a petefészek ép része megmarad. Amennyiben laparoszkópos műtét során felmerül a rosszindulatú elváltozás lehetősége, a beavatkozást nyitott hasi műtéttel folytatják.

Méhen kívüli terhesség esetén a petevezetékben elhelyezkedő terhességi szövet eltávolítása a cél.

A 35-40 éves korosztály egyik leggyakoribb nőgyógyászati megbetegedése a méh izomsejtjeiből kiinduló jóindulatú daganat, a mióma. A műtét szempontjából ideális elhelyezkedésű göbök eltávolíthatóak, a visszamaradó seb speciális technikával megvarrható. A laparoszkópos miómaműtét már a nehezebb műtétek közé tartozik, ezért a műtéti idő akár több óra is lehet, és gyakran át kell térni nyitott hasi műtétre.

A panaszokat okozó vagy megnagyobbodott méh eltávolítása is lehetséges ezzel a beavatkozással. Ilyenkor a méhet vagy a hüvelyen, vagy a hason készített apró lyukakon át feldarabolva távolítják el.

A laparoszkópos beavatkozások csökkentik a műtét utáni összenövések lehetőségét. Rövidebb a gyógyulási időszak, és lényegesen kisebb a szervezetet érintő stressz.